A XXI. SZÁZAD KOMMUNIKÁCIÓJA Mobil információs társadalom
	Interdiszciplináris kutatási program
	Nyíri Kristóf: Összefoglalás: Az információ társadalmától a tudás közösségéig

A kötetet Benczik Vilmos tanulmánya nyitja meg. A tanulmány zárómondatát idézem: “ha a gyökerekhez vissza nem is térünk, tartósan nem távolodhatunk el tõlük, s a mobiltelefonnak már jelenlegi formájában is benne rejtõzik annak a majdani univerzális kommunikációs eszköznek az ígérete, amely a gyökerekhez való meghitt közelséget biztosíthatja az ember számára”. Rituper Tamás a wapos chat-re vonatkozó empirikus vizsgálódásai alapján arra a következtetésre jut, hogy itt “baráti társaságok alakulnak ki, amelyek tagjai késõbb felhívják egymást mobiltelefonon, majd találkoznak, összejárnak a köznapi életükben is... Azaz a wapos chat is cáfolja azon nézeteket, hogy az új kommunikációs eszközök és a technika fejlõdése az emberi kapcsolatok kárára fognak válni, hisz itt olyan emberek között alakul ki érzelmi kapcsolat, akik a wapos chat nélkül talán soha nem ismerték volna meg egymást.” Nyírõ András az oplogót új vizuális népmûvészetnek értelmezi, s felteszi a kérdést, hogy vajon az “akadémiai képzõmûvészet” mennyire lesz képes befogadni az innen adódó elemi impulzusokat. “Képjelentés és mobil kommunikáció” címû vázlatában jelen bevezetés írója amellett érvel, hogy a kis kijelzõn megjeleníthetõ, gyorsan befogadható, szituációreleváns információ követelményei olyan új kommunikációs formákat kényszerítenek ki, amelyek valójában az ember eredendõen képies gondolkodásának felelnek meg. Buda Béla dr. a ma oly elterjedt félelmekkel szemben rámutat: “Mind az internet, mind pedig a mobiltelefon szempontjából a negatív megnyilvánulások eltörpülnek az óriási társadalmi és emberi elõnyök, haszon mellett, amit ezek az eszközök hoztak. Ilyen haszon pl. a kapcsolattartás, a segítségkérés, az információszerzés és az élet- ill. tevékenységszervezés lehetõségeinek rendkívüli kitágulása... Az új kommunikációs eszközök újfajta közösségek kiépülését is lehetõvé tették,  áthidalva a távolságokat, a mozgási korlátozottságok hátrányait, vagy a megfelelõ partnerek megtalálásának nehézségeit is. Az internet és a (mobil) telefon növekvõ szerepe a segítõ, gondoskodó társadalom, a civilszféra és a közösség, a kapcsolati kultúra fejlõdését ígéri, és gyarapítja a szociális tõkét.”

A tanulmányok sora két empirikus felméréssel folytatódik. Krajcsi Attila, Kovács Kristóf és Pléh Csaba “Internethasználók kommunikációs szokásai” c. elemzése -- megintcsak a szokásos vélekedésekkel szemben -- arra a döntõen fontos megállapításra jut, hogy úgymond “pusztán a sok webböngészés vagy az ismerõsökkel való levelezés nem utal függõségre. A függõség ... azzal áll kapcsolatban, hogy mire használjuk az Internetet, és nem azzal, hogy mennyit.” Az Internet alapvetõen a munka terrénuma: aki sokat dolgozik, szükségképpen sok idõt tölt el a hálón... Sükösd Miklós és L. László János vezetésével a magyarországi települési önkormányzatok mobilhasználati szokásairól készült úttörõ áttekintés. A tanulmány községek, kisvárosok és budapesti kerületek körében folytatott vizsgálódásokról számol be. “A helyi döntéshozók”, írja az összegzés, “mindhárom települési szinten munkaeszközként, a kapcsolattartás, az elérhetõség, a biztonság és az információcsere garanciájaként tekintenek a mobiltelefonra.”

Mester Béla “Politikai közösségek és médiumok” c. írása lényeges elméleti elõrelépést jelent a szóbeliség/írásbeliség-paradigma szokásos szemléletéhez képest: a szerzõ a poli-medialitás jelenségére irányítja a figyelmet, vagyis arra, hogy a történeti korok során a társadalmak soha nem álltak/állnak egyetlen kommunikációs technika meghatározó befolyása alatt; a politikailag uralkodó rétegek hatalma nem az úgymond domináns kommunikációs technológia birtoklásán, hanem a technológiai lehetõségek együttes kihasználásán – a közöttük való átjárhatóság készségének birtoklásán – múlt, ill. múlik. Gedeon Péter alapvetõ gazdaságfilozófiai dolgozatában arról ír, hogy a mobil kommunikáció a tömegtermelés és személyreszabottság új szintézisét teszi lehetõvé - a személytelen személyességet. Laki János és Palló Gábor tanulmánya tudományfilozófiai fordulatot jelent. “Aki részesülni akar a hálózat adataiból és információiból”, írják, “aki hozzá akar szólni az ott zajló vitákhoz, annak ... igazodnia kell a közös standardokhoz. Azt jelenti ez, hogy lejáróban van a ... tudományos szubkultúrák ideje, megszûnõben a relativizmus kommunikációtechnológiai feltételei.” A tanulmányok sorában Kiss Ulrich SJ kommunikációteológiai alapvetése következik. Jelen bevezetés szerzõje már évekkel ezelõtt döntõ inspirációt kapott Kiss Ulrich kommunikációt és közösségiséget egymással fogalmilag szervesen ötvözõ elméleti törekvéseitõl. Öröm ezen törekvés újabb és teljesebb megnyilvánulásának ezeken a lapokon helyt adni. A kötetet Pléh Csaba könyvismertetése zárja. Pléh professzor annak a Merlin Donaldnak legújabb -- néhány hónapja megjelent – munkáját elemzi, aki a kommunikációfilozófia McLuhan-i iskolájának ma alighanem leghatásosabb – mert leginkább természettudományos alapokon álló – örököse.

Projektünk virtuális könyvtára szept. 11-ikét követõen új rovattal bõvült: TERRORIZMUS ÉS MOBIL TELEFÓNIA. A rovat indítását az a felismerés vezette, miszerint az információs társadalom jövõjének kutatása aligha függetlenítheti magát a globalizációs folyamatok keserûbb következményeinek vizsgálatától. A globalizáció ugyan korántsem vezet a gazdaságilag kevésbé fejlett országok területén élõ populációk valamiféle elkerülhetetlen kiszolgáltatottságához. A globális gazdaság a szegényebb régiók számára éppenséggel felemelkedést hozhat; s a globalizáció viszonyai közepette a nemzetállamok szerepe továbbra is tetemes, amint arra Manuel Castells Az információs kor címû, megjelenése pillanatától klasszikusnak számító trilógiája oly nyomatékosan mutatott rá. Jelen bevezetés szerzõje Castells munkájáról 1999-ben részletes ismertetést publikált; ezt az ismertetést kötetünk függelékében most újra közöljük. Ám a globális kommunikáció  – amely persze nem a világhálóval, hanem a mûholdas televíziózással vette kezdetét, de amelyet a világháló hatásai óriási mértékben fölerõsítettek – megsokszorozza nemcsak a kultúrák-közötti találkozások esélyeit, de a kultúrák-közötti ütközések s kivált a viszonylagos szegénységben élõ régiók népessége körében a ressentiment, a neheztelés és harag veszélyét is.

Az események sora visszafordíthatatlan; s ezzel visszafordíthatatlannak látszik az a folyamat is, amelynek során a Karl Popper által Nyílt Társadalomnak nevezett társadalmi-politikai hagyomány birtokosai napi biztonságuk érdekében lemondanak szabadságaik egy részérõl. Az információs társadalom kutatása óhatatlanul beleütközik abba a súlyos problematikába, amely a bõséges és változatos információk szabad hozzáférhetõsége és az információk forrásainak és felhasználásainak kényszerû korlátozásai-önkorlátozásai közötti feszültségekbõl következik. És nem lehet eléggé aláhúzni, hogy ebben a helyzetben éppen a mobilszolgáltatók feladatai, lehetõségei, és persze felelõssége mennyire megnövekedtek. Hiszen leginkább a mobilszolgáltatók vannak most gyakorlati döntési pozícióban ama képletek, szabályok-eljárások kimunkálása tekintetében, amelyek hozadéka úgyszólván világtörténelmi lesz.

A Nyílt Társadalom önkorlátozása -- visszalépése a közösségiség ellenõrzöttebb viszonyai felé -- azonban csak árnyoldalát jelenti annak a változásnak, amelyet kutatási programunk résztvevõi, alapvetõen, továbbra is kulturális és tudományos gazdagodásként fognak föl. Hiszen a mobil multimediális interaktív kommunikáció térhódítása abban az értelemben is visszavezet a tömegtársadalom viszonyaiból a zártabb közösségiség viszonyai közé, hogy személyesebb érintkezést, erõsebb érzelmi kohéziót ad -- a régmúlt archaikus otthonosságát egyfajta új otthonosság alakjában állítja vissza. A fiatal Lukács György, a A regény elméletében, az eposz korát jellemezte úgy, hogy abban a világ még tágas és ugyanakkor otthonos, a lélek számára az odakint és az idebent még nem válik szét, s a szellem eseményei az értelem és az érzékek számára egyaránt megragadhatók.  A regény korában - mi mondhatjuk így: a nyomtatott szó korában - kint és bent egysége megbomlott. A hálózott individuum világában, a mobil információs társadalom viszonyai közepette, ez az egység, az egyén belsõ szellemi rezdülései és külsõ közösségi környezete közötti szoros kapcsolat áll helyre.