Az elsõ döbbenet még nem oszladozik. Minerva baglyainak, a bölcsesség szimbólumainak, megtestesítõinek, nem akaródzik kimozdulni a megrendültség homályába, nem akaródzik kimozdulni azokból az odúkból, amelyeket még csalfán biztonságosnak álmodnak. A valósággá vált rémálom, a horror bénító képei közepette nehéz megtalálni a racionális elemzés hangját.

Mégis: ahogy peregnek a percek, nem lehet nem észre venni, hogy a mobil telefon lassanként e szörnyû történet tárgyi-technológiai fõszereplõjévé válik. A különbözõ narratívákban újra és újra megjelenik a mobiltelefon. Érdemes végiggondolnunk azokat a társadalmi funkciókat, amelyeket ezekben a helyzetekben a mobiltelefonok betöltenek. Ettõl még nem enyhül a kín: de a mobiltechnológia új imázsa innentõl kezdve ugyanúgy része lesz globalizált világunknak, mint a World Trade Center és a Pentagon elleni merényletek után ránk zuhanó szorongás.

Az elsõ és talán legkönnyebben minõsíthetõ hír az, hogy több, az összedõlt felhõkarcolók által betemetett áldozat is képes volt mobilján keresztül segítséget kérni. Ahogy a Talmud mondja: aki egy embert megment, az az egész emberiséget menti meg. Ebben az esetben a mobiltelefon az abszolút jó, nélküle a megmenekülés csodája nem történhetett volna meg. Ebben az esetben a személy számára biztosított szabadság, a röghöz kötöttséget felszámoló zsebben hordozott telefon egyúttal a rögök alá vetettségtõl való szabadulást, az életet is jelentette.

Tragikus, de szintén új azoknak a World Trade Centerbe szorult áldozatoknak az esete, akiknek útját a szabadulás elõl elzárta a tûz, abban a félórában, ami a tornyok összedõlését megelõzte. Ebben az iszonyú helyzetben, amikor a tûzhalál vagy az ablakon való kiugrás közötti választást kellett mérlegelni, sokan felhívták még családjukat, szeretteiket. Nehéz elképzelni ezeket a beszélgetéseket. Vannak-e szavaink ezekre a helyzetekre, lehet-e a borzalomnak ezen a szintjén, a pokol tornácán méltósággal, emberként viselkedni? Bár nem ismerem ezeknek a hívásoknak a tartalmát, de a kapcsolatfelvétel ténye, az elbúcsúzás gesztusa azt sejteti, hogy ez sokak számára sikerült. És aligha lehet elvitatni azt, hogy ezekben az esetekben a mobiltelefon olyan eszköz volt, amely segített, enyhíthette a szerencsétlenül jártak jégforró magányát ebben a halálosan reménytelen helyzetben.

Motívumaiban nyilvánvalóan gonosz, de nem ostoba a repülõgép-eltérítõ terroristák ama parancsa, amellyel felszólították az utasokat, hogy hívják fel családtagjaikat és búcsúzzanak el tõlük, mert a halál vár rájuk. Ebben az esetben aligha munkáltak emberiességi gesztusok. A terroristák a 250 repülõgépen utazó áldozat telefonhívásain keresztül biztosították, hogy kitörjön a pánik, a hatóságok számára ellenõrizhetetlenné és szabályozhatatlanná váljon az információk áramlása. Ha az amerikai légierõ megneszelte volna, hogy mi készül és lelõtte volna a gépeket - mint ahogy a negyedik repülõgép esetében vélhetõleg ez történt - , a nyilvánosság elé nem tiszta lappal, hanem már a hozzátartozók révén megfogalmazott felvetésekre reagálva, védekezõ kommunikációs helyzetben jelenhettek volna csak meg. Ez történet a hálózati alapon mûködõ, mellérendelt viszonyok fölényét mutatja a hierarchikusan szervezõdõ, ellenõrzõ struktúrákkal és intézményekkel szemben. Ennek a mellérendelõ, flexibilis, decentralizált hálózati kommunikációnak - legyen ördögi vagy angyali - egyik ideális instrumentuma mobiltelefon.

Persze az ellenõrzõ, elhárító struktúrák nem esélytelenek: a dolgok jelen állása szerint éppenséggel a bin Laden csoport két tagjának lehallgatott telefonbeszélgetése alapozza meg leginkább a tettesekkel kapcsolatos gyanút. Bár dicséretes, hogy a high-tech lehallgatóknak egy nap alatt sikerült ezen információ nyomára bukkanni, az elgondolkoztató, hogy a támadások elõkészítése az Echelon rendszer és a mûholdas megfigyelés és lehallgatás korában teljességgel titokban maradhatott. Így ez a hirtelen siker felveti a dezinformáció gyanúját.

És hát végül is itt a kulcskérdés: a digitalizált csúcstechnológia korában hogyan történhetett meg ilyen borzalom, és hogyan kell reagálnunk erre a tragédiára. Egyrészt beszédes ténynek tartom a hiányt: amennyire tudni lehet, a merénylõk - sem mobil telefonon, sem rádión - nem kommunikáltak egymással és késekkel voltak felfegyverezve. Ez egy elvontabb szinten is megjelenõ problémát vet fel: a digitális kontroll sok mindenre jó, de háttérbe szorítja a nem digitalizált megfigyelést, a csomagátvilágítás sok mindent kiszûrhet, de egy ártatlan hengernek látszó bicskát aligha, az Echelon akar az összes mobilhívást rögzítheti, de egy postagalambbal szemben tehetetlen.

Lássunk pontosan: az új évezred Új Terrorizmusát nem az alulfejlett technika jellemzi, nem egyszerûen a low -tech, hanem a low-tech tudatos alkalmazása akkor, amikor ez segíti a high-tech kontroll kijátszását. Annál is inkább, mert legalább ilyen fontos, hogy ezek a terroristák maguk is magas szintû high-tech tudással rendelkeznek, amit szörnyû céljaik megvalósítására nem is haboznak alkalmazni. Itt nemcsak arra kell utalnunk, hogy képesek voltak a célhoz vezetni a szuperszonikus óriásgépeket. Iszonyú belegondolni, hogy mi kellett ahhoz, hogy az elsõ gép robbanása után több mint félórával a világ egyik legjobban õrzött és védett épületére zuhanhasson egy utasszállító gép. Itt vagy emberi hibák egészen elképesztõ sorozatával van dolgunk, vagy - és ezt még ijesztõbb elgondolni - a terroristák képesek voltak titokban tartani a négy gép eltérítését és megváltoztatott repülési irányát, ami csúcstechnológia felsõfokú használatát feltételezi.

Nincsenek ártatlan technológiák. Minden technológia használata egy fausti alku, mondja Neil Postman, hiszen ezen újítások igénybevételével mindig nyerünk bizonyos dolgokat, míg másokat elveszítünk. Épp ezért kell minden helyzetbe végiggondolnunk, hogy mit kapunk és mirõl mondunk le egy domesztikált ketyere használatával.

Ebben a tragikus helyzetben, úgy tûnik, a mobiltelefon jól vizsgázott. Azok a sajátosságai, felhasználási módozatai kerültek elõtérbe, melyek segítik a horrorral szembeni emancipációt, talán csökkentik az érintettek kiszolgáltatottságát, és enyhíthetik azt a szorongást, amelyet - tegnap óta - a terroristák õrült fanatizmusa mellett ma már a gonosz céljaik uralma alá hajtott technológia is táplál.